Fortuna kegyeltje az egyetlen, aki mindenkor nyertes? Vagy, aki az agyában hordja a szerencséjét?
Esetleg a kezdők érintetlensége húzza be a vaskos jackpotot? Vajon milyen tulajdonságokkal rendelkeznek a folyton nyerőszériában lévő játékosok? S vajon ez az attitűd eltanulható, vagy egy olyan adottság, ami valakinek vagy van, vagy nincsen? Utánajártunk!
Félre a tévhitekkel: az egyszer fent, egyszer lent érzés normális!
Mindenek előtt azt érdemes tisztázni, hogy a nyerőgépek dimenziójában olyan játékos nincsen, aki folyamatosan, megállás és kivétel nélkül nyer. A széria ugyan hosszan tarthat, de az biztos, hogy nem örökké. Teljesen rendben van, ha a hullámhegyeket hullámvölgyek követik. Aki azzal dicsekszik nonstop, hogy nem ismer veszteséget, az vagy nem játszik igazán, vagy egészen másképpen definiálja a veszítés fogalmát, mint a nagy átlag. A c verziót, miszerint kevéssé mond igazat meg sem említjük. Tehát nincs ok csalódásra, ha a kezdeti sikert stagnálás váltja fel, mert ez a természetes. Ennyi kockázat bele kell, hogy férjen, sőt. Valójában a kaszinózás világa, a bizonytalanság nélkül mit sem érne, mert épp a lényegét veszítené el.
A másik sokszor felbukkanó, mégis minden tényszerűséget nélkülöző elgondolás, hogy az online masinák kiismerhetőek és ami a működési elvüket illeti: kitanulhatóak. A helyzet az, hogy a működési metódus valóban megismerhető, nincsen benne semmi titkos. Csakhogy ez a tudás nem ad hozzá aktívan a játszás folyamatához. Mert nem értékesíthető a nyerési esélyek fokozása érdekében. A számolás ellenben ténylegesen hozhat eredményeket. Határozottan sokan vetették már bele magukat, s vélhetően fogják is, a matematika birodalmába, ahol a valószínűségszámítás szolgálhat válaszokkal. De nem olyan feleletekkel, amik mindig, mindenkor bevethetőek és hasznosíthatóak. Azaz nem mindenhatóak.
De akkor úgy mégis milyen az a bizonyos “nyerő attitűd”?
Ha létezik egyáltalán ilyen, akkor az egyik komponense minden bizonnyal a lelkesedés. Izgatottság nélkül a nyerőgép kínálta kalandok nem élvezhetőek. És innentől fogva értelmét vesztette az egész.
Aztán nyilván a kitartás is ide sorolandó, pontosan azért, mert a nyerő szériákat platók követhetik, sőt. A szakadékok sem ritkák.
A jó ráérző képesség sem hátrány, különösen a tétek kijelölésénél, mert azért nem mindegy, hogy mennyi megy a levesbe, ha éppen úgy alakul. A túlságosan nagy összegek olyan stresszt pakolhatnak egyrészt magára a játékra, másrészt a játékosra, ami nehezen elviselhető, és ami egy az egyben megkeserítheti az amúgy édes játékélményeket.
A folyamatos lelkesedés fenntartása is lényeges. Még jó, hogy nyerőgépek garmada áll rendelkezésre. Mert azért azt könnyű belátni, hogyha egyetlen egy – mondjuk gyümölcsös – alternatíva létezik csak, az megunható. Mégpedig egészen gyorsan. Így viszont az egyes variációk akár naponta váltogathatóak, tehát a megunás egész egyszerűen esélytelen.
A kevesebb néha több elvének követése is megtérülő stratégia. Ugyanis a játék izgalma szippantó erővel bír. Igen ám, de ez a túlzott vonzódás pikkpakk átmehet függőségbe, vagy ha ennyire nem is alakul szélsőségessé a kiégés is megjelenhet. Bár személyenként változik, hogy mi az a mennyiség, ami pont elég, ám összegezve kijelenthető, hogy a varázs megtartásához a megállj intés hozzátartozik.
Végül az izgalmak mindig fokozhatóak a tétek emelésével. Igaz a nyerőgép önmagában is kalandos játék élményt ígér, de ez tovább fokozható, ha némi anyagi muníció is társul a kikapcsolódáshoz, mintegy motivációként.
Ha ezek a jellemzők adottak, vagy legalábbis a fent felsoroltak jelentősebb része, akkor a hosszan tartó siker és vele együtt a kitartó lelkesedés borítékolható.